A
Szamos mentén kétségtelenül a legrégibb települési réteghez tartozó
község. Első említése idején. 1274-ben a faluról elnevezett
birtokosának már harmadik nemzedékét említik, tehát a XIII. század
elején már létezett; szláv eredetű személynévből alakult helynév. A
Nábrádinak
nevezett középnemesi család birtoka volt, amelynek egyik tagja, János
1357 körül „Walach” lakosokat telepített birtokára. A család utolsó
nőági tagja a XIX. század elején élt, és birtoka volt a faluban. Mint
ilyen kisnemesi birtokot alkotó faluban, évszázadok során királyi
adomány és öröklés címén más családok is birtokosok lettek. A XVI.
században a szomszédos Fülpösi család bírta a felét; a XVI. század
végén a Gyulaffy család, 1630-ban adomány címén Nyári István is
birtokolta egy részét. 1657-ben az egyik birtokosa, Kálnási Pál
részjószágát Vay Péternek adta zálogba, aki korábban már királyi
adomány által is földesúr lett a faluban. A XIX. század elején már
jellegzetesen kisnemesi birtok, 68 telkesgazdáján a Rhédey, a Móricz, a
Nábrádi, a Szunyogh, a Füséri és Olchváry családok osztoztak, akik a
jobbágyfelszabadulásig földesurak maradtak. 1850 táján 527 lakosa volt.
A XIX. században még különálló puszta volt mellette Gyút, de ennek
önálló település létére adatunk nincs. Borovszky (Sz.121.) szerint
1452-ben egy Nagyewren nevű és 1423-ban egy Gáth nevű dűlőnevet is
említenek a mai határa területén. Ezek ma már eltűnt helynevek.
Református temploma tégla, középkori eredetű; a XX. század elején a
Bottka családnak volt itt kúriája.